2004. nyarán iskolánk 3 pedagógusa (Muhelné Madácsi Magdolna, Kiss Imre és Muhel Gábor) Dr. Samu Zoltán, a jénai egyetem egyik tanárának meghívására egy 5 napos nyári egyetemen vett részt Berlinben. A szakmai programokon való részvétel mellett lehetőség nyílt a mechterstädti Bertha von Suttner Iskola jelenlévő tanáraival egy partneriskolai program összeállítására.
2005. április 28. – május 2. között 8 német pedagógust láttunk vendégül Kisteleken. Nagyon jól érezték magukat nálunk. Tetszett nekik a gyerekek fegyelmezett viselkedése, munkához való hozzáállása és az iskola légköre. Az igazgatónő meghívására 2005 őszén 18 tanulóval és 5 pedagógussal indultunk útnak Németországba.
Németországi kirándulás
Mechterstädt 2005. október 8.-15.
Végre elérkezett a szombat esti indulás pillanata, amikor kis csapatunk várakozással teli izgalommal vette birtokába az önkormányzat kisbuszát (a kormánynál a mindig nyugodt, jókedvű barátunk, Czirok Tamás). A csomagok bepakolása és a szülőktől való búcsúzás után elkezdődött a nagy utazás.
A kötelező pihenőket betartva a megbeszélt időre érkeztünk meg vendéglátóinkhoz, akik lelkes fogadtatásban részesítettek bennünket. Örültünk, hogy a tavasszal nálunk járt kollegákat ismerősökként köszönthettük.
A német vendéglátócsaládok az iskola előtt vártak minket. Bizony furcsa érzés volt, amikor gyerekeink egyesével beszálltak az autókba. Érdekes, de nehéz feladat előtt álltak, hiszen a nyelvi akadályokat leküzdve kellett egy idegen családot megismerni. A hét során élményszámba ment megfigyelni, hogy tanulóink egyre ügyesebben, magabiztosabban mozognak ebben a csak pár napja megismert világban. A gyermekek alkalmazkodó készsége fantasztikus.
Miután elbúcsúztunk „fiainktól, lányainktól”, a német iskola igazgatóhelyettesének (Karin Varga) otthonában finom sütemények és kávé mellett vártunk meg még pár kollegát. Házigazdánk férje magyar, így a német és angol szó mellett a mi anyanyelvünk is szerepet kapott a társalgásban. Sofőrünk kivételével, aki megérdemelt pihenőjét töltötte, elhatároztuk, hogy aktívan töltjük a délután hátralévő részét. Felkerekedtünk tehát, hogy némi hegymászás után gyönyörködhessünk a Thüringiai erdő csodás látványában. Vasárnap lévén ízelítőt kaphattunk a helyiek természet szeretetéből is, akik közül sokan választották, hogy talán az év utolsó, még a nyár melegét idéző délutánt a szabadban töltik. Érdekesség, hogy a pihenés és beszélgetéshez szinte kötelező kísérőként járó nemzeti ital még itt a hegytetőn is reális áron kapható. A finom és igazán egyedi fűszerezésű, egész Németországban híres sültkolbászon sem akar senki egy szezonban meggazdagodni.
Az esti grillparti már valóban oldott hangulatban telt. Megbeszéltük az előttünk álló napok programjait. Csapatunk 3 tagja a „főhadiszálláson” rendezkedett be, a többiek egy-egy német kollegával indultak útnak, hogy vendéglátóink figyelmességét tovább élvezve, eltöltse első éjszakáját „Németföldön”.
Másnap reggel az iskolában találkoztunk. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk a gyerekeinktől, hogy náluk is minden rendben van, mindenki jól érzi magát.
Bemutattak minket a tanári karnak, majd rövid megbeszélés után buszra szálltunk, és elmentünk a közeli Inselsberg hegy lábához. A kissé kellemetlen, hűvös, nedves időt és sajátmagunkat is legyőzve végre feljutottunk a hegycsúcsra. Őszintén szólva a velünk együtt túrázó német gyerekek sem bírták jobban strapát, pedig ők biztos nem csak képeslapról ismerik a hegyeket. A rövid pihenő és a forró tea után újult erővel kerestük fel a remek szórakozást ígérő nyári bob pályát, amiben nem is csalódtunk. Hol egyesével, hol kettesével száguldoztunk a pályán. Az erdő lakói talán csak akkor zökkentek ki megszokott életritmusukból, amikor a természet szépségébe belefeledkező biológiatanárunk az egyik kanyart nem a szokványos módon vette be, aminek következtében a bob rakoncátlan ló mintájára levetette magáról.
A hegytetőn elfogyasztott „Thüringer Bratwurst” a gyerekek körében is osztatlan tetszést aratott. Németországban mindenütt előnyben részesítik a helyi termékeket, kezdik újra forgalmazni a régi NDK-s ízeket (sajt, lekvár, méz, italok, zöldségek, gyümölcsök, stb.), nem politika okokból, hanem egyszerűen azért, mert az itt élő emberek úgy érzik, hogy ezek a dolgok is részét képezik kulturális örökségüknek.
Délután 2 órára értünk vissza az iskolához, ahonnan a gyerekek saját bérletükkel a vendéglátóik társaságában utaztak haza. A hét folyamán a családok mindig programokat szerveztek a napok hátralévő részére. Meglátogatták a környező városokat vagy éppen csak kerékpároztak egyet a falvak között.
A hétfő estét mi felnőttek a „Stern” étteremben töltöttük a német iskola egész tanári karával. A finom vacsorát az igazgatók (Jolanda Dette és Csányi József) köszöntő szavai előzték meg, melyek stílusukban és tartalmukban inkább szóltak egy baráti társasághoz, mint egy hivatalos rendezvényhez. A közvetlen légkör folytatódott a vacsora után is, amikor Cordula Salzmann számítástechnika tanárnő a német kollegák tavaszi, magyarországi élményeit vetítette le. A képeket kísérő zenei aláfestés is viharos fogadtatásban részesült.
Kedd délelőtt Gotha történelmi emlékeit kerestük fel. Színvonalas és érdekes tárlatvezetést kaptunk a Friedenstein kastély múzeumában. A több száz éves falak között járva, az akkor „hétköznapi” tárgyakat megcsodálva, egy kis időre megfeledkezhettünk jelenkorunk technikai vívmányokkal telezsúfolt világáról. Az egyik képről Viktória angol királynő és férje, Albert herceg tekintett le ránk. Nem véletlen, hiszen a herceg családja ebből a kastélyból irányította kis birodalmát. Albert herceg nem csak a karácsonyfa állítás szokását honosította meg Angliában, hanem hatalmas részt vállalt a londoni világkiállítás megszervezésében is.
A napsütéses déli órákat kihasználva tettünk még egy szép sétát az óvárosban, majd vonattal visszatértünk Mechterstädtbe.
Mi, tanárok, délután Erfurtban vettünk részt egy rövid városnézésen (Erfurter Dom, Krämerbrücke). A hídra épült házak és üzletek is feledhetetlen élményt nyújtottak. A vacsorát egy kis francia bisztróban költöttük el.
A szerdai nap utazásunk fénypontja volt, hiszen lehetőségünk volt Eisenachban a Wartburg várat és J. S. Bach házát meglátogatni. A vár kívül-belül csodálatos látványt nyújtott. Luther Márton itt fordította le a bibliát, és az általa használt nyelvjárás hozzájárult az egységes német nyelv kialakulásához. Minket, magyarokat a 13. században itt élő Erzsébet hercegnő tevékenysége töltött el büszkeséggel. II. András, magyar király lánya 1211-ben érkezett meg a várba IV. Lajos mennyasszonyaként. A fényűzést elutasította, egész életében segítette a szegényeket, ápolta a betegeket. Nevéhez fűződik a „rózsalegenda”. Halála után 4 évvel szentté avatták.
A nap méltó befejezése volt a Bach-ház, ahol több száz éves hangszereket megszólaltató hangversenyen vehettünk részt. Rövid városnézés és vásárolgatás zárta a napot.
Az esti program talán a legjobb példáját adta, hogy a thüringiai és a magyar emberek milyen hasonlóak. Vendéglátóink egy bámulatos tekeversenyt szerveztek számunkra. A saját készítésű vacsora elfogyasztása után kóstolót kaphattunk abból is, hogy hogyan kell egy estét igazán felszabadultan kollegák között eltölteni.
Csütörtökön és pénteken az iskolában maradtunk. Nagyon sok órát meglátogattunk. A magyar diákok lehetőséget kaptak, hogy tevékenyen is részt vehessenek a foglalkozásokon. Betekintést nyertünk az iskolai diákparlament munkájába. Vendéglátóink ezeken a programokon is kitüntetett figyelemmel kísértek minket. Csütörtökön az egész iskola összegyűlt a sportcsarnokban. Itt az igazgatónő (Jolanda Dette) még egyszer köszöntött minket, értékes ajándékokat (könyvek, szótárak, sporteszközök) kaptunk. A mi igazgatónk (Csányi József) köszönetet mondott az ajándékokért és a vendéglátásért. Átadta iskolánk ajándékát és ünnepélyesen meghívta a német diákokat és pedagógusokat Kistelekre. Mindkét igazgató kifejtette, hogy szeretnék ezt a kapcsolatot hosszútávon fenntartani.
Ezután színvonalas produkciókat láthattunk, amelyek segítségével betekintést nyerhettünk az iskolában folyó kulturális életbe. A programot ebéd után játékos sportverseny zárta.
Délután meglátogattuk az egyik vendéglátó családot. Ők egy hatalmas gazdaságot működtetnek. Szervezett formában, bentlakásos rendszerben foglalkoztatnak olyan fiatalokat, akik múltjuk, régi életmódjuk miatt nem kapnak máshol munkát. Megpróbálják őket visszavezetni a társadalomba, bebizonyítani nekik, hogy még ők is értékes tagjai lehetnek a közösségüknek. Az anyuka és az apuka személyében olyan fantasztikus embereket ismerhettünk meg, akik nem csak elhivatottságukkal, családszeretetükkel, hanem a valós értékek közvetítésével is tisztelet ébresztett bennünk. A látogatásunk végén felszolgált saját készítésű kalácsot teával vagy kávéval fogyaszthattuk el. Nagyon finom volt!
Csütörtök este még elmentünk egy hatalmas bevásárló központba, ahol sikeresen elköltöttük megmaradt euróinkat.
Az utolsó estét a „főhadiszálláson” gyönyörűen megterített, hideg tálaktól roskadozó asztalnál csendes beszélgetéssel töltöttük. Felidéztük a hét eseményeit és még utoljára élveztük egymás társaságát.
Péntek reggel már mindenki bőröndjeivel együtt érkezett az iskolába. A délelőtt gyorsan eltelt. Már egészen otthonosan mozogtunk az épületben. Délben elbúcsúztunk a kollégáktól, és megebédeltünk az iskola konyháján. Délután 3 órakor indultunk az iskolától. Ott volt az összes vendéglátó szülő és a minket fogadó tanárok. Még egyszer köszönetet mondtunk mindenkinek, és elkészítettünk egy közös fényképet.
Buszra szálltunk. Sokáig integettünk német barátainknak.
Élményekkel gazdagodva érkeztünk haza. Vannak dolgok, amiket el lehet mesélni, de van, ami megfogalmazhatatlan, egyszerűen csak többnek érezzük magunkat tőle.
Kiss Imre