2014 december 10-én mély megrendüléssel álltunk az újszegedi temető ravatalozójánál, ahol utolsó útjára kísértük kolléganőnket, Kurucsainé Égető Katalint.
Kurucsainé Égető Katalin 1981 augusztusában került Kistelekre fiatal, nagyon energikus testnevelés-földrajz szakos tanárként. Kistelek sportéletében egy új színfoltot teremtett azzal, hogy sok fiatallal megszerettette a tájfutás szépségét. Létrehozta a Tájfutó Szakosztályt. Tanítványaival helyi, körzeti, országos és nemzetközi versenyekre is eljutott. Többek között jártak Svédországban, Csehországban, Szerbiában és Szlovákiában is. Nemcsak edzőként lelkesítette az ifjúságot, hanem szívügyének tekintette az edzőtáborok megszervezését is 1982-1995 között.
Állandó résztvevője és szervezője volt a Szegedi Utcai Futóversenyeknek, ahol az iskola csapata szinte minden versenyen díjazott volt. Betegsége alatt is aktívan részt vett a szervezésben.
A Diákönkormányzat vezetőjeként mindig újabb és újabb ötleteket valósított meg, melyekkel a gyerekek érdeklődését felkeltette. Több száz diák szívesen emlékszik vissza a Farsangi vetélkedőkre, a „Tortatúrára”, a „Tavaszi zsongásra”.
A tömegsport megszállottjaként minden gyereket a mozgás szeretetére nevelt. Ezért 2012-ben megkapta Kistelek Sportjáért Emlékérmet.
Osztályfőnökként meleg szeretettel egyengette a gyerekek útját, fáradhatatlan volt. A szülőkkel is mindig megtalálta a közös hangot.
Kollégái nagyon szerették, mindenkihez volt egy kedves szava. A tanári szobában az asztala hosszú időn keresztül visszavárta. Példa értékű lehet mindannyiunk számára határtalan optimizmusa, és rendíthetetlen küzdeni tudása.
Halála után egyik volt kolléganője fogalmazta meg ezeket a gondolatokat: „Ugye tudtad, hogy mennyire szerettek? Ugye tudtad, hogy nagyszerű pedagógus voltál? Ugye tudtad, hogy rengeteg gyerek példaképe voltál? Ugye tudod, hogy szegényebb lett a Föld, mert elmentél?”
Nyugodj békében drága Kati!